Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bánya

Az Úrkúti Mangánércbánya

 

 

 

 


Az első világháború utolsó időszakában a széngazdálkodás terén is

fokozódó nehézségek merültek fel hazánkban.

 

A nagyvázsonyi gazdasághoz tartozó szeszgyárak

(egy Úrkúton is működött) szénszükségletét fedezni nem tudták

és az akkori jószágigazgató szén utáni kutatással,

eredményes munka esetén bánya nyitásával bízta meg

Meinhardt Vilmos bányamérnököt Úrkút község területén.

1917. március 13-án az úrkúti lakosok 50 éves bérletre átadják

az összes ingatlanaik alatt levő ásványszenet gróf Zichy Bélának.

Szenet csak kisebb mennyiségben találtak.

Az első kutatások a mai üzemiroda területének dél-keleti

sarkától 30 m-re voltak a mai lejtaknánál.

 

Szükségessé váltak még újabb és újabb kutatások,

így bukkantak 1917. augusztus 18-án mangánércre.

 

kalcitos-mangan.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A külszíni kibukkanásnál talált mangánércért már a régebbi

időkben is sokszor felkeresték Úrkútat fazekasok,

akik a "fekete követ" zománcozásnál használták fel.

 

Valószínű, hogy a kislődi vashámorban (innen 6 km-re fekszik)

is dolgoztak vele a 18-19. században.
 

Ezt látszik igazolni, hogy a környéken sokhelyütt keresések nyoma,

fejtések helye található.

Ma már sokoldalúbb a felhasználása. 90 %-át a vasipar,

kisebb részét az üvegipar, továbbá kerámia-, porcelánkészítésnél,

zománcozásnál különböző színárnyalatok készítésére,

festékgyártásnál mint mangánzöldet , a vegyipar klór előállításához

magas %-ú mangánt pedig a szárazelem-gyártásnál használják fel.

A mangánérc felfedezése rendkívül nagy jelentőségű volt az

akkori időkben a központi hatalmak számára. Ugyanis Ausztria

és Magyarország majdnem egész mangánérc szükségletét

a Trieszt mellett levő Servolából kapta.

 

Olaszország átállása után megszűnik a szállítás.

Németországba Olaszországból importálták az ércet,

amely az első világháború kitörésével megszűnik.

 

Tehát ezeket a körülményeket és azt figyelembe véve,

hogy a további kutatások a csárdahegyi felszínen nagy mennyiségű

mangánércet mutattak ki, Zichy Béla tanácsadóira hallgatva

mangánbánya megnyitását határozta el.


A kezdéshez szükséges gépek egy részét már leszállították,

a feltárási munkálatokat megkezdték, azonban a további munká

t be kellett szüntetni, mert a szállításhoz és bányavíz kiemeléséhe

z csak kézi erő állt rendelkezésre. Másrészt a világháború

kedvezőtlen befejezése is közrejátszott.


A háborút követő időkben gróf Zichy Béla saját anyagi erejéből

nem volt képes a beruházáshoz szükséges költségeket

előteremteni. A Budapesti Kohner Bankház javaslatára 1921-ben

részvénytársaságot alapított a mangánérc kitermelésére

és hasznosítására. Az alapítási tőkét alacsony összegben

állapították meg.



1921-től megkezdik az építkezéseket és a csárdahegyi külfejtési

munkálatokat. Az első idők kiadásai súlyosak voltak. Ekkor épült

néhány munkáslakás, az irodaépület, az ércmosó stb.

 

Az Ajkai Kőszénbánya Ármin aknájából 3,5 km hosszúságú

vízvezetéket fektettek le az ércmosóig és bányavízzel biztosították

a szükséges vízmennyiséget.

1924-ben indul meg a termelés és fokozatosan növekszik.

Az 1926-os év jól indul. A diósgyőri nagyolvasztók 10-12 ezer

tonna mangánércet rendelnek. Később nehézségek merülnek

fel, mert az Állami Vasgyár rövid időre beszünteti eddigi

megrendeléseit.



A gróf javaslata, hogy nyújtsanak be kérvényt a Kereskedelmi

Miniszterhez, hogy az Állami Vasgyárak magyar mangánércce

l fedezzék ferromangán szükségletüket.

A fellendítéshez megfelelő javaslatra már nem volt szükség,

mert a gazdasági válság egyre jobban éreztette hatását.

A megrendelések elmaradtak és az üzem 1930-ban leáll.

Bár a Rawack és Grünfeld cég 1933-ban megrendel 15 ezer

tonna ércet, ezt nem tudják a magas fuvarköltségek és az

alacsony mangántartalom miatt leszállítani. Pedig igen nagy

az igyekezet az üzem részéről, hogy ezzel a megrendeléssel

mangánércük újra piacra kerülhessen és a romániai

mangánbányák ajánlatával konkurálhassanak.

Most már mind világosabbá válik, hogy csárdahegyi külszíni

fejtéssel előállított mangánérc minősége nem alkalmas arra,

hogy a világpiacon gazdaságosan elhelyezhető legyen.

Váratlan fordulatot hoz 1932-ben az új kutató akna

(a későbbi 1-es, vagy István akna) nyersércének analízise.

Amíg a csárdahegyi dúsított érc mangántartalma maximálisan

32 %, az új aknáé (39-42 % nyersérc) dúsítva a 44-48 %-ot is elérte.



1934. végén küldenek a Diósgyőri Vasgyárnak 15 tonna ércet,

amelynél 46 %-os mangántartalmat állapítottak meg.

 

Így hosszas húzódozások után a Deutsche Bank kéthónapos

próbaüzemhez rendelkezésükre bocsátotta a szükséges összeget,

miközben állandóan ellenőriztette a helyszínen a munkálatokat.

Az eredmények olyan kedvezőnek bizonyultak, s a mangánkereslet

a háborús készülődések folytán egyre nőtt, ezért a bánya az

értékesítésből az üzemköltségeket szűkösen fedezhette.

Leállítására már nem került sor.

Ezek után nagyszabású terveket készítenek a bánya fejlesztésére.

A tervekből elkészült a munkáslakások egy része (1938.)

1937-ben az I-es akna, a tisztviselő telep egy része, az egyik új

műhely és raktár, később kezdték kiépíteni a II-es aknát. 

 

Az érc legnagyobb részét Németországba exportálták.


A háború idején hadiüzemmé nyilvánították, a termelés fokozása

idején munkaszolgálatosokat hoztak ide. 1945-ben az I-es és

a II-es akna működik. A termelésnél présléges fejtőkalapácsot is

alkalmaznak.

1946-ban a potsdami szerződés értelmében a Szovjetunió birtokába

ment át, mint volt német érdekeltség és tulajdon. 1952-től lett a

magyar államnak átadva.


1952-53-ban felismerték, hogy az addig meddőnek tartott és kidobott

zöldes-barnás csíkos üledékes kőzet mangánt is tartalmaz, amelyet

karbonátos mangánércnek neveznek.


Az 1960-as években még tovább csökken a hazai vaskohászat

mangánigénye.

A nehéz körülmények ellenére az éves érctermelést 250 ezer tonnán

tudták tartani. Nagyon jó minőségű, agyagmentes, finomszemcsés

ércet tártak fel kisebb vastagságban, amit külön termelve zsákosan

értékesítettek barnakő néven és azt szárazelemgyártásnál

használták több százezer tonna mennyiségben.

 

A fejlesztések eredményeként a kitermelt érc minőségét is javítani

tudták, a nyersérc mangántartalom elérte a 28-32%-ot.

 

Újabb mélyfúrásos kutatások eredményeként kedvező

termelési körülmények között működő külszíni fejtést is kialakítottak.

1968 után a termelést a piaci értékesítési lehetőség határozta

meg, a mangánérc export lehetőségei is csökkentek.

 

A mangánbánya a mai napig működik.