Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lipp Adrienn és férje, Farkas István

csalad.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vadászvilla

 

Csodálatos, a Somlóra néző panorámával, legelésző lovakkal, vadaskerttel, mesebeli birtok található a Hősök utca végén, közvetlenül az erdőszélen.

 

Itt áll a Farkas család Vadászvilla vendégháza.

 

A megnyitó ünnepségre sok híresség látogatott el kis falunkba.

 

Közszereplők, politikusok, a nemzetközi Safari Club tagjai között jelen volt a

kétszeres Oscar-díjas H. G. Wells hollywoodi állatidomár, és a megnyitó

díszvendége Fritz Wepper, a Derrick-filmek legendás sztárja (Harry) is.

Lipp Adrienn, a villa tulajdonosa és háziasszonya azonban az ilyen zártkörű

rendezvények kivételével mindig szívesen fogadja az arra sétáló, néha

nem is titkoltan kíváncsi úrkútiakat.

 

A villa 14 vendég elhelyezésére alkalmas, 2 első osztályú szobával és 2

galériás lakosztállyal szolgálja a pihenést. A közösségi terek berendezése

a vadászízlést követi, a berendezést masszív fa bútorok adják, a faborítású

falakon a háziasszony büszkeségei, aranyérmes trófeái sorakoznak. A

méretes agancsok, agyarak mellett két kitömött muflonfej vonzza

elsősorban a szemlélődő tekintetet.

 

A pihenés és a relaxáció legfontosabb színtere a fűtött úszómedence,

amelynek alján egy lófejet ábrázoló mozaikkép utal a háziasszonynak a

vadászat melletti másik kedvenc hobbijára, a lovaglásra.

 

A lovakban a napozóteraszra kilépő vendégek közvetlenül is

gyönyörködhetnek, hiszen a ház mögött hosszan elnyúlva húzódik egy 4,5

hektáros birtok részeként a legelőjük, a tájképhez festői hátteret szolgáltat

a Bakony, a Somló és a Ság-hegy, de tiszta időben még az Alpok havas

csúcsai is látszanak.

 

A látogatók gyönyörködhetnek a vadaspark lakóiban is, a dámszarvasok

állandó vendégei a villa kertjének.

 

A vadászaton és a saját halastavukban űzött horgászaton kívül túratervek

közül válogathatnak a vendégek, a lovas kocsikázástól a vadmegfigyelésig,

közben megismerkedhetnek a helyi nevezetességekkel: a mindenki

számára imponálóan ható Őskarszttal, valamint a Falumúzeummal, a

szépen felújított díszkúttal.

Lóháton bebarangolhatják a tiszta levegőjű, vadban gazdag úrkúti erdőt.

 


Hollywood

 

A kétgyermekes Lipp Adrienn a J. Alain Smith regényéből készülő amerikai

filmben magyar grófnőként jelenik meg, a filmben pedig önmagát alakítja.

 

Úrkút ad otthont és pihenést a világhír felé tartó édesanyának és

családjának, ahol a négy és fél hektáros vadaspark nemcsak a háziaknak

hanem az idelátogató vendégeknek is különleges élményt nyújt. 

 

A család hatvannégy háziállattal él együtt a birtokon. Az állomány

ellátásából mindenki kiveszi a részét, sokszor az állatok etetésével indul a

nap. Nyáron lajtos kocsival viszik a friss vizet az itatókba, télen pedig

traktorral a takarmányt a vadetetőkhöz.

 

Az édesanya szerencsésnek mondhatja magát, mert férje, István,

mindenben maximálisan támogatja; amikor Adrienn Afrikában vadászott,

akkor is ő maradt a gyerekekkel.

 

Ezt a idilli és regénybe illő életet borította fel egy időre az amerikai stáb,

amely filmet forgatott a birtokon, Adrienn főszereplésével. A gyerekek

nagyon élvezték a nyüzsgést, sőt összebarátkoztak a stáb tagjaival. Nem

zavarta őket az újságírók hada sem, akik kérdéseikkel bombázták őket.

 

A Blikk már többszöri alkalommal készített riportot vele Blikk(1),Blikk(2) és a

Meglepetés Magazin is, a Méz rádió stúdióbeszélgetésre hívta a vadásznő

édesanyát.

 

A Fishing&Hunting csatornán is adásba került, ahol Csejtei Tamás oldalán, 

szarvasból készült ételeket főztek a Vadászvilla falai közt.

 

 

 

 

 

Vadászálmok Tanzániában

 

"Egy jelentős tanzániai vadásztató cég tulajdonosának meghívására,

Budapest, Zürich, Nairobi repülőterein át és Dar es-Salaamban Tanzánia

földjére léphettem.

 

Az Indiai-óceán partjáról hét védőoltással és maláriagyógyszerrel

felvértezve kis-repülővel folytattuk utunkat a meseszép ősvadonba.

Landolás után a pilóta egy "Sorry!"-val intézte el, hogy kicsit gyors volt a

sebesség, ezért kis híján sikerült a fák közé beszállnunk, miközben én

majdnem kinyomtam a gép alját fékező lábaimmal.

A felejthetetlen landolás után a csomagjainkat, a fegyvereket, az élelmiszer

szállítmányt és magunkat felpakoltuk a bozóti leszállópályánál várakozó

járműre és a cecelegyek támadása mellett elindultunk a folyóparton

felállított táborba. Ahol aztán éjszaka a sátramban a hiénák és az

oroszlánok üvöltését hallgattam, hajnalban pedig a vízilovak és a majmok

hangjára ébredtem.

A próbalövések megtétele után elkezdődött a várva várt vadászat.

Legnagyobb vadászálmom az első veszélyes nagyvadam, egy kafferbivaly

elejtése volt. Ennek a nagyvadnak a klasszikus vadászati módja a

nyomkövetés, ami azt jelenti, hogy a reggeli órákban víz mellett felvett friss

nyomot követve, legkésőbb kora délutánig jó széllel utolérhető a

bivalycsapat. Ezt a klasszikus módot követve több órányi mocsárban járás

után a nyomkeresők szakértelmének köszönhetően tényleg utolértünk egy

bivalycsapatot.

Megpillantva a tekintélyt parancsoló, csodálatos vadakat, a fiaim jutottak

eszembe, akikkel elutazásom előtt egy filmet néztünk, amelyben a bivalyok

a levegőbe repítettek egy támadó oroszlánt. Megfordult a fejemben, hogy

én is erre a sorsra juthatok, amitől egyre jobban éreztem, ahogy a 30 fokos

hőségben az adrenalinszintem az egekbe szökik és a hátamon gyöngyözik

a verejték.

Hivatásos vadászunk, akire az életemet is rá mertem bízni, kézmozdulattal

jelezte, hogy még közelebb megyünk, de a szél megfordult és a megriadó

csorda óriási robajjal megindult. Újabb két órás erőltetett menet

következett nyomaikat követve, de egy mocsaras területen ismét

rátaláltunk a bivalyokra. A közelükbe lopakodva a fegyvert feltámasztottam

a célzóbotra és miután kiválasztottuk a lőhető bikát, eldördült a 416-os

Remington. A kafferbivaly méltóságteljesen az oldalára borult, a csorda

pedig dübörögve rohant el mellettünk. Úgy éreztem, hogy a föld is

beleremegett. Minden porcikámban reszketve közelítettem meg a bikát, és

a kegyelemlövés után patakokban folyó könnyek közt, mérhetetlen

tiszteletet és alázatot érezve az előttem fekvő vad iránt, egyúttal

leírhatatlan vadászöröm kerített hatalmába. Kifejezetten jól jött az a néhány

óra ünnepi nyugalom, amit a bika mellett tölthettünk, amíg az autó

fakivágások árán utat tört az elejtés színhelyéig.

Messze a családomtól, az otthonomtól, a Selous vadrezervátumban

megélhettem egy klasszikus Kelet-afrikai szafarit, ahol tíz napig járhattam a

vadak nyomában, ehettem az általam elejtett különböző antilopok húsát,

átélhettem nomád körülményeket a bozótban, és részese lehettem a

természet sok-sok csodájának.

A 400 000 hektáros  Selous game reserve Tanzánia délkeleti részén

helyezkedik el. Ez egy több mint száz éve ugyanilyen formában létező

vadrezervátum, ahol egyáltalán nem élnek emberek.  A területet folyókkal

szabdalt erdők borítják, valamint szavannák. Az előforduló legfontosabb

vadászható fajok: elefánt, bivaly, oroszlán, leopárd, víziló, krokodil, hiéna,

sable, eland, nagy kudu, vízibak, csíkos gnú, nyassa gnú, lichtenstein

hartebeest, bozóti bak, zebra, impala, varacskos és bozóti disznó...

A vadvédelmi övezet 90%-át professzionális vadásztató cégek bérlik,

akiknek elemi érdekük, hogy az orvvadászokat kiszorítsák a területről. Az

automata fegyverekkel és speciális felszereléssel ellátott, szervezett

bűnbandák ellen a leghatásosabb védekezés a kontrollált vadászat. A

vadásztatók gondosan meghatározzák, mely példányok lőhetők ki, és az

általuk befizetett összeg jelentős részét a kormány újra vadvédelemre tudja

fordítani.

A Tanzániában fellelhető különleges ökoszisztéma még mindig hihetetlenül

gazdag fajokban, színes és izgalmas. Számomra  megdöbbentő volt ,ha

egy kényelmesen baktató bivalycsordát, fán üldögélő majmokat, vízben

hűsölő  vízilovakat, vagy éppen zsákmányt szerző krokodilokat

csodálhattam meg. Ez egy érintetlen világ, a magas szinten és hosszú

távon fenntartható biodiverzitás ékes példája.

Amikor kirepültünk a bozótból és a cecelégycsípésektől allergiás

kiütésekkel borítva visszanéztem a csodálatos és felejthetetlen élményeket

  adó vadparadicsomba, sok minden átértékelődött bennem. Rájöttem,

hogy felbecsülhetetlen érték volt a táborban a hömpölygő folyó zavaros

vize, a tábortűz melege, a friss gyümölcsök íze és a semmihez sem

hasonlítható emberi összetartás.

Azt mondják, hogy aki egyszer Afrikában megfordul, az beleszeret, vagy

soha többé nem tér vissza. Én bizony végérvényesen beleszerettem és

bízom benne, hogy egyszer a fiaimnak is megmutathatom ezt a világot!"

 

- Lipp Adrienn

 

 

Boldog és elégedett a családjával, a lovaival az úrkúti erdőszélen, a

vadászterületük kapujában, hisz mesébe illő életet tudhat a magáénak.